NÖVEKEDÉS ÉS FEJLŐDÉS

„Kedves Harper család! Normális, hogy a 9 hónapos kisbabám még mindig nem kúszik? Amikor a hasára fektettem, sírni kezdett. Ez így van, amióta megszületett. Amint hasra fektetem, sírni kezd, és egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy nem akar hason feküdni. Mit kellene tennem?”

Kedves Anyuka!

A gyermek motoros fejlődése bizonyos rend és rendszeresség szerint zajlik. Bár az életkor, amelyben egy adott motoros tevékenységet elsajátítanak, gyermekenként eltérő lehet (pl. egyes gyerekek hamarabb, mások később kezdenek el járni), e készségek kialakulásának sorrendje általános.

Ez azt jelenti, hogy a motoros készségek minden gyermeknél ugyanabban a sorrendben fejlődnek (pl. a felülés előtt minden gyermek először elsajátítja a fej és a törzs felemelését, minden gyermek először megtanul ülni, majd ezt követően járni stb.).

A kúszás az egyetlen olyan motoros készség, amely nem univerzális, és nem minden gyermeknél fordul elő. Valójában a gyermekek körülbelül 6%-a egyszerűen kihagyja ezt a fázist, és a kúszás helyett más módszereket alkalmaz – gurulást, hasra támaszkodást, vagy akár a fenekével kúszást (az úgynevezett majomkúszást). Tehát, ha kilenc hónapos gyermeked még mindig nem kúszik, nem kell aggódnod vagy erőltetned ezt a motoros
tevékenységet.

Lehetséges, hogy ez a fázis hamarosan megjelenik (általában a 7. és 9. hónap között következik be), de az is lehet, hogy egyszerűen kimarad. Fontos azonban, hogy a gyermek motoros képességeinek fejlődése kielégítő és életkorának megfelelő legyen.

Ezt egy alapos gyermekorvosi vizsgálattal lehet megállapítani.

Ebben az időszakban leginkább az a fontos, hogy a gyermek a maga módján fedezze fel a környezetét, és hogy a teste megerősödjön a járáshoz. Általában a kilencedik hónapra a kisbabának képesnek kell lennie arra, hogy teljesen önállóan és támogatás nélkül üljön.

Előfordulhat, hogy időnként elveszti a stabilitását, de a kezére támaszkodva képesnek kell lennie arra, hogy egyensúlyba hozza magát.

Ebben a korban a gyerekek elkezdik használni a lábaikat és a térdeiket, ugráló mozdulatokat végeznek, ami egy előkészítő művelet a kúszáshoz és a felegyenesedéshez, végül pedig a járáshoz.

„Kedves Harper család! Tudnátok segíteni nekem a következő problémámban: ha egy kisbaba mindig ugyanazon az oldalán alszik, keletkezhet-e horpadás a fején? A kisfiamat hasra fektetve teszem le aludni, de már nagy, és magától megfordul, ezért gyakran a hátán akar aludni. Aggódnom kell-e emiatt, és hallgassak-e más anyukákra, akik azt mondják, hogy a fej ellaposodhat?”

Kedves Anyuka!

A baba feje aligha tud ellaposodni az alvási pozíció következtében, különösen manapság, amikor mindannyian maximálisan jelen vagyunk a baba életében, és teljes mértékben követjük a növekedését és fejlődését.

A probléma csak akkor merülhet fel, ha a babának „puha” csontjai vannak (rinitisz), amelyet bármelyik gyermekorvos felismerhet.

Elég, ha rendszeresen elviszed a babát egy kórházba, ahol szakértői felügyelet alatt lesz, és nem kell aggódnod.

Ami az alvási pozíciót illeti, a kisbabák gyorsan kiválasztják a számukra megfelelő pozíciót, mi pedig ott vagyunk, hogy segítsünk nekik ebben.

„Kedves Harper család! A fiam 4 éves, és még mindig nem ejti ki jól a szavakat. Az utóbbi időben még inkább keveri a szavakat, mint korábban. Kíváncsi vagyok, vajon a féltékenység-e a mögöttes ok, mivel a családban van még egy kisbaba – a sógornőm gyereke. Arra gondolok, hogy talán így próbálja felhívni magára a figyelmünket?”

Kedves Anyuka!

A gyermek viselkedésében bekövetkező bármilyen változásnak meg kell keresni a kiváltó okát. Néha hasznos lehet megfigyelni azokat a körülményeket, amelyek megváltoztatják a gyermek viselkedését, vagy azt, amely azt megelőzi (mit mondtak kinek és milyen módon, ki volt még jelen stb.).

Annak megállapításához, hogy valóban féltékenységről van-e szó, vegye figyelembe, hogy a beszéd megváltozása csak olyan helyzetekben fordul-e elő, amikor a másik kisbaba is jelen van, vagy amikor mások a másik kisbabáról beszélnek. Hogyan reagálnak a családtagok a kisbaba jelenlétében (Elhanyagoltnak érzi magát? Úgy érzi, hogy elhanyagolják?) és hogyan reagál a környezet a viselkedésére ezekben a helyzetekben.

Ha úgy tapasztalod, hogy ez a viselkedés egy bizonyos helyhez köthető (csak ilyen körülmények között fordul elő), akkor valószínűleg regresszív viselkedésről van szó, amely a gyermek korábbi pozíciójának és a felnőttektől kapott figyelem elvesztésére adott reakcióként jelentkezik.

Ezek a reakciók azonban meglehetősen gyakoriak és normálisak az ilyen korú gyermekeknél (és még az idősebbeknél is). Fontos, hogy elegendő időt adjunk neki arra, hogy alkalmazkodni tudjon az új helyzethez, amelyben osztozkodnia kell a felnőttek figyelmén egy kisbabával, és folyamatosan tudassuk vele, hogy mennyire fontos mindenki számára, és nincs veszélyben a helye a családban.

A regresszív viselkedés általában csak ideig-óráig tart, és eltűnik, amikor a gyermek visszanyeri a biztonságérzetét és státuszának stabilitását.

Fontos azonban, hogy ezt a viselkedést ne bátorítsuk azzal, hogy ezekben a helyzetekben külön figyelmet szentelünk a gyermeknek, hanem inkább jelezzük, hogy más körülmények között (amikor a szokásos módon viselkedik) biztonságban van a helyzete (szereted őt, fontos stb.).

Az is nagyon fontos, hogy soha ne kritizáld őt a regresszív viselkedéséért, hanem hangsúlyozd az idősebb unokatestvér előnyeit (pl. hogy már nagyfiú, és sok mindent meg tud csinálni, amit a kisbabák nem).

Ha azonban úgy tapasztalod, hogy nem helyspecifikus viselkedésről van szó, akkor mindenképpen hasznos (és szükséges) lenne logopédushoz fordulni, hogy meghatározzák a beszédben jelentkező nehézségek leküzdésének leghatékonyabb módjait.